Így vagy úgy, de mindannyian keressük. Csak a legtöbbször kívül. Pedig akkor leszünk csak igazán egyensúlyban, ha egyszer rá jövünk, hogy a béke igazából belülről fakad. Ahogy Buddha mondta, nem én találtam ki. Nem vagyok én ilyen bölcs…

További részletek a Meska-boltban >>>

A közkedvelt családi medál mintájára készült ez az ékszer is, csak a szövegen változtattunk kicsit a megrendelővel: a teli lapocskára az “Életem fénysugarai” szöveg került. Aztán két különböző árnyalatú kék csiszolt üveggyönggyel bolondítottuk a kreációt Ilyen lett:

Évfordulós ajándékként készült ez a stamping medál, mégpedig úgy, hogy Edinának volt egy elképzelése, hogy milyen medállal szeretné meglepni Gábort, aztán közelítve az elképzeléseket a megvalósíthatóság felé, ezt a medált hoztuk ki belőle. Felhasználtuk az új szívecskés stampie-t is hozzá. Kulcstartó lett belőle, fiúnak, szóval se gyöngy, se faxni, csak így, nemes egyszerűségében, ahogy a jóisten megteremtette. És ez így van jól

Bár már igencsak elkezdődött a nyár, azért nálam még mindig havazás van… Szerencsére a webdesign-tevékenységek besűrűsödtek körülöttem, a tanfolyamtól függetlenül is van mit csinálnom ezen a téren, pedig maga a tanulás is elég lenne. De nem baj, nagyon örülök neki, hiszen ezt szerettem volna, és szeretem is csinálni nagyon. Azt viszont észrevettem, hogy a webdesign teljesen lefoglalja a kreatív energiáim nagyon-nagy százalékát, így annyira nem vágyok a kétkezi kézműveskedésre mostanában, de azért születnek szépen csendben stamping medálkák ettől függetlenül is, csak most nem ők vannak a fókuszban. Hát ja, ismét rá kellett jönnöm, amit már eddig is tudtam, hogy hosszú távon nem lehet egy hátsóval négy-öt lónál többet megülni, bár én igyekszem folyamatosan erre a törvényszerűségre rácáfolni. Több kevesebb sikerrel. De hát én már csak ilyen vagyok, már feladtam, hogy megváltozzam.

Szóval, van pár új medál, amit itt még nem mutattam, bár Facebookon, és Meskán már megjelentek, de a blogból se maradjanak ki, úgyhogy íme az egyik:

Ennél a medálnál már az egyik új, kedvenc szimbólumot használtam, a Yoga-Oum jelét. Már csak azért is kedvenc, mert újabban jógázásra adtam a fejemet – nem csak a fejemet – amit nagyon nem bántam meg, iszonyúan jó dolog, nagyon ajánlom. De más újítás is született: a gyöngyöket egy kis darab láncra aggattam, amolyan szőlőfürt-szerűen.

Sokat adott nekem ez a könyv, amikor pár éve elolvastam, úgyhogy nagyon örültem neki, amikor ezt a mondatot kérték tőlem egy medálra kopácsolni. Bár angolul, nem pedig magyarul, de felírtam a listára a magyar szövegeset is. Addig is: Ask and it shall be given!

Kulcs fityegővel, lila csiszolt gyönggyel.

Feltöltve a meskára is!

Gimis ballagó diáknak rendelték ezt a medált.  Az idézetet a megrendelő ajánlotta, de tetszik, úgyhogy felkerül a repertoárba Két szögletes: egy téglalap és egy pici, csúcsára állított négyzet alkotja a medált, amelynek része még természetesen egy hajó charm és egy szép bordó swarovski kristály is.

Remélem, soook sok sikert hoznak érettségiző és a nagyvilágba kilép tulajdonosának:

Egy kutyus nyakörvére készült ez a kis biléta, a kutya nevével, telefonszámával (öö, akarom mondani: a gazdi telefonszámával) ellátva, ha netán elcsámborog, akkor a gazdi könnyen elérhető legyen. Érdekességképpen kopácsoltam rá egy mancsnyomot is:

A wikipedia szerint:

A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata.

Hogy ezt szem előtt tartsuk, és minden pillanatban tudjuk, hogy a saját életéért mindenkinek magának kell vállalnia a felelősséget:

A medál dísze egy saját kezűleg hajtott, spirális drót fityegő.

Történt egyszer, hogy idézeteket gyűjtögettem az ékszerekhez, és egyszer csak az utamba került ez a gyönyörű, egyszerű, igaz mondat. Thomas Mann írta vala. Én pedig fogtam, és az utamba kerülő első téglalap alakú medálra rögvest fel is kopácsoltam.
És ha már csillanásról van szó, nem is kerülhetett mellé más, mint egy, sőt kettő swarovski kristály, egy áttetsző és egy bordó, na meg egy kis kulcsocska.
A boltba szántam, de egyszerűen nem tudok szabadulni ettől a mondattól, úgyhogy azon nyomban fel is került a nyakláncomra. De ha valaki ugyanúgy ellenállhatatlan vágyat érez egy ilyen medál iránt, csak szóljon, szívesen elkészítem újra, akár más körítéssel is.
És íme, akiről szó van:

Ez az én vesszőparipám. Ugyanis az idei év nagy-nagy tanulsága ez a mondat volt számomra: “Járj a saját utadon”. Most már úgy érzem, szépen lassan meg is találom/találtam azt a bizonyos utat, úgyhogy mindenképpen kikívánkozott belőlem egy ilyen medál, hátha másnak is pont ezt a mondatok kell most, hogy szem előtt tartsa:

A medál kiegészítői: egy pár tappancs, ha már járásról van szó, és két karneol gyöngy.